History of Department

A Magasépítési Tanszék története 1871-től napjainkig

1871-ben Ferenc József rendelete hagyta jóvá a Műegye-tem szervezetét. A mai Magasépítési Tanszék, régi nevén Középítéstani Tanszék ezzel egy időben, a műegyetemi szakosztályok (mérnök, építész, vegyész, gépész, egyete-mes) kialakulásakor, tehát majd százötven éve jött létre. Fő oktatási feladata a mérnök (kultúrmérnök) hallgatók építészeti – elsősorban épületszerkezeti – tananyaggal történő megismertetése volt, de építészeket, vegyészeket és gépészeket is tanított a tanszék. A Tanszék neve, a tan-anyag mérete és tartalma az idők folyamán némileg vál-tozott, de különböző oktatáspolitikai behatások ellenére az évek során megőrizte eredeti profilját.
A Tanszék Középítéstani nevét 1938-ig megtartotta. Ezek-ben az években, 1887 és 1922 között Pecz Samu (1854-1922) neves építész, egyetemi tanár vezette a tanszéket, az előadásokat megosztva Schnéder János, majd Tandor Ottó építészekkel.



Budapest, BME, a könyvtárépület óratornya (fotó: Medgyasszay Péter )
1922-től, Pecz halála után Sándy Gyula egyetemi tanár (1868-1953) lett a tanszékvezető. Nagy Károly építésszel közösen több épületszerkezeti tankönyvet adtak ki az 1920-as évek elején. Ki kell emelni ezen könyvek közül az „Újabb és különleges épületszerkezetek” tankönyvet. Az oktatási tevékenység mellett megvalósult épületek is kötődnek nevéhez. Kora romantikus eklektikus stílusában épített főleg Hódmezővásárhelyen és Erdélyben. Több templom és középület, így a budai Főposta tervezőjeként is ismert.
1938-ban Kotsis Endre egyetemi tanár vette át – most már új néven – a Magasépítéstani Tanszék vezetését. Kotsis a hazai mezőgazdasági építészet tudósa volt, e témában és az épületszerkezetek területén korszakos jelentőségű könyveket írt, ma is forgatják „Értékbecslés” című kiadvá-nyát. A Tanszék az építészek számára épülettervezést is oktatott, bevezették a magasépítéstan szigorlatot. A Tanszék neves oktatói voltak ebben az időben Farkasdy Zoltán és Reinhardt Zoltán. A Kotsis Tanszék építész irodaként is mű-ködött, több fővárosi épület, így a Vörösmarty-téri Lift Cook-ház, a Károly körúti irodaház fűződik a Tanszék nevé-hez. Ezen épületek többsége viszonylag egyszerű forma-képzésű, funkcionális ház. Kotsis Endrét 1949-ben eltávolí-tották az egyetemről. Az 1949 - 1951 közötti években két külső előadó, Benkhardt Ágost és Rudnai Gyula vezette a Tanszéket körülbelül öt fős asszisztencia segítségével.
1951-1959 között Széll László volt a Tanszék vezetője, aki rendkívüli munkabírásával korszerűsítette, újjáformálta a Tanszék oktatási anyagát. A három féléves magasépítés-tan mellett a gépészek számára mérnöki ismereteket, majd a kettévált egyetem időszakában az építészmérnöki karra kerülve a Tanszék az építészek számára építéstech-nológiát is oktatott. Széll hatalmas irodalmi munkásságot fejtett ki (Magasépítéstan I., II., Építéstechnológia I., II., Lapostetők, Homlokzatképzések stb.), emellett a Tanszék tagjai jelentős ipari munkákat végeztek (Csaba u. 10.; Ganz-gyár, Láng-gyár kultúrterme, autóbuszállomások és -telepek tervezése stb.). Több oktató foglalkozott fővárosi épületek dokumentációjának elkészítésével.



Széll László 1960-ban megjelent tankönyvének,
második kötetének 2011-es reprint kiadása
1959-1961-ig, majd 1977-79-ig Gerendás István, illetve az 1961-1976-ig terjedő időszakban Lux László egyetemi ta-nárok vezették a Tanszéket. A Tanszék neve átmenetileg ismét változott – Épületek Szerkezetei és Tervezése Tan-székre –, amely kifejezte azt a nagy óraszámú komplex tevékenységet, amely a szerkezetépítő szakos mérnök-hallgatók bizonyos százalékát választható tárgyuk révén a magasépítési témakörben a diplomatervi munkáig vezet-te el. Lux kezdeményezésére vezető oktatók hat kötet épülettervezés-jegyzetet készítettek. A Tanszék oktatói létszáma 20 fő körüli volt, számos külső korrektorral. Or-szágos jelentőségű fejlesztési munka kezdődött, ennek eredményei az építőiparra nagy hatással voltak (Alfa blokk, födém elemek, szabadalom – KALEVA). Számos szakértés is készült ebben az időben. Mindezek lehetősé-get adtak doktori cselekmények végzésére is. Az 1970-es években az építőipar részéről merült fel a szerkezetterve-zés és építés magas szintű oktatásának igénye. Az építé-szeti jellegű oktatást – főleg ami a teherhordó és szakipari szerkezetek rendszereit illeti – a Magasépítési Tanszék végezte. Ennek műszaki irodalmi hátterét Széll professzor szolgáltatta két kötetben a Magasépítési Tanszék részére, majd az építészek számára készültek Építéstechnológia tankönyvek. Ez a tanterv azt eredményezte, hogy az építé-szetről több elméleti és gyakorlati órát kaptak a Kar órái-ból, sőt választható tárgyak is beléptek a tantervbe (Kü-lönleges épületszerkezetek, stb. tárgyak).
1979-tól 1991-ig Karácson Sándor volt a Tanszék vezetője, aki közben az oktatási dékánhelyettes teendőit is ellátta az Építőmérnöki Karon. A Tanszék neve visszatért a korábbi hagyományokhoz és a tágabb értelmű Magasépítési Tan-székre változott. Többkötetes ábragyűjtemény készült az oktatói gárda közreműködésével. A munkában jelentős részt vállalt Brúzsa László. Széles körű tudományos szintű kutatómunka folyt, amely doktori címek és tudományos fokozatok bázisául szolgált. A Medicor megbízásából el-készült a panel-műtő rendszer. A Tégla- és Cserépipari Vállalat vázkerámia födém- és falelemek tervezésével bízta meg a Tanszéket. 1991-1993 között Valiskó János vezette a Tanszéket, aki nagy gondot fordított a – rajzi oktatás terén megcsonkított tanterv folytán – a gyengébb hallgatói vázolási készség kompenzálására, a tanulmányi rend kidolgozására, a jegyzetkészítés fontosságára. Az OMFB és minisztériumi kutatási megbízások számos jelentés elkészülését involvál-ták, amelyeknek a Tanszék sikerrel eleget tett.



Blaha Lujza tér (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lux)
1991-1993 között Valiskó János vezette a Tanszéket, aki nagy gondot fordított a – rajzi oktatás terén megcsonkított tanterv folytán – a gyengébb hallgatói vázolási készség kompenzálására, a tanulmányi rend kidolgozására, a jegyzetkészítés fontosságára. Az OMFB és minisztériumi kutatási megbízások számos jelentés elkészülését involvál-ták, amelyeknek a Tanszék sikerrel eleget tett.
1993-tól 2009-ig Patonai Dénes volt a Magasépítési Tan-szék vezetője. Ő már 1989-től kezdve részt vett a Tanszék oktatási tevékenységében, és ez idő alatt az Amerikai Egyesült Államokban is dolgozott. Patonai Dénes korábbi ipari tapasztalatai (Iparterv, Materv), és ipari, valamint középületek tervezésében szerzett gyakorlata, tudása nagyon fontos volt a Tanszék számára. Tudása által meg lehetett erősíteni a Tanszék építészeti tervezésének irány-vonalát. A cél az volt, hogy a Tanszéken tanuló szerkezet-építő mérnökök képesek legyenek önállóan is elvégezni a komplex tervezési tevékenységet, illetve a mérnökök és építészek gondolkodásmódját közelíteni lehessen. Az ön-álló mérnöki gondolkodásnak és tudományos kutatásnak fontos eleme kellene legyen a probléma felismeréstől a megoldásig a komplex gondolkodásmód. Egy leendő mérnöknek az alapoktatáson túli információkat is be kell gyűjtenie, például TDK munka végzésén keresztül. Ezen koncepció előzménye Polonyi István magyar származású, de külföldön élő szerkezettervező, oktató módszere volt: nem választotta szét a mérnököt és építészt, a két szakág az alkotói folyamatban végig együtt dolgozott. Az oktatási koncepciókkal parallel az ipari kutatások felé is nyitott volt a Tanszék. Ennek egyik alappillére a szilikátipari termékek-kel kapcsolatos tradicionális kutatás volt, ami később a Wienerberger céggel közös munkában is tovább folyt. Ezen belül a Tanszék tudományos kutatásokat végzett, előadásokat tartott. Fontos még megemlíteni a Lindab céggel történő közös együttműködést is – melyben Tóth Elek vállalt vezető szerepet –, és amely szintén tudomá-nyos kutatások alapját képezte. Ezen feladatok mellett a Tanszék számos igazságügyi szakértést végzett, Lévai Jenő vezetésével pedig igazságügyi szakmérnök képzést indí-tott. A képzés azóta is az Egyetem és a szakma elismert képzése. Ebben az időszakban kezdődött az egyetem hagyományos öt éves képzésének átalakítása a kétlép-csős, BSc-MSc rendszerű oktatásra. Az új tananyagok nagy részének kidolgozása Széll Mária munkájának köszönhető.



Ferihegyi Repülőtér 2. – Pályázat 2004 – Patonai Dénes, Stocker György, 
Bánsági Szilvia, Projekt Stúdió 5 Kft.
2009-től 2012-ig Széll Mária vezette a Tanszéket. Fontos-nak tartotta az építőmérnökök és az építészek közötti pár-beszédet. Ápolta a kapcsolatot az ország többi épületszerkezettant oktató tanszékével (például a Tanszék a mai napig minden évben részt vesz a nagy tradíciókkal rendelkező Épületszerkezettani Konferencián). Kiemelke-dő kutatási eredményeket ért el transzparens szerkezetek kutatása terén. Transzparens épületszerkezetek címmel tankönyvet is publikált. Nevéhez kötődik a közelmúlt legje-lentősebb tanszéki tudományos publikációja. Szerkesztője és szerzője volt a „Fenntartható energetika az épületszer-kezetek tervezésében és oktatásában” című monográfiá-nak. A kötet a Tanszék oktatóinak bevonásával, a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KMR-2010-0002 program támogatásával jött létre, bemutatva a Tanszék sokszínűségét.



Széll Mária: Transzparens épületszerkezetek című könyvének borítója
2012 júniusától Stocker György építészmérnök, szerkezet-tervező a Tanszék vezetője. Oktatási tapasztalata mellett számos hazai és külföldi épület tervezésében és megvaló-sításában vett részt. Kiemelt céljának tartja az oktatás színvonalának emelését, hogy a végzett hallgatók az építés komplex feladatát átlátva, csapatmunkára éretten tudjanak helyt állni vá-lasztott szakterületükön: a tervezésben, ingatlan fejlesztés-ben vagy a kivitelezésben.


Pécs, Science Building – kettős üveghomlokzat a déli oldalon 
(fotó: Medgyasszay Péter)