„Amikor egyetemre jártam, nem 24 órából állt egy nap”

Primary tabs

Hogy lesz egy földmérő mérnökből Kossuth-díjas színművész, rendező és színházigazgató? Jordán Tamástól ezt is megtudjuk!

Jordán Tamás a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatója, aki azért költözött a vidéki városba, hogy a színházában pezsgő kulturális életet hozzon létre. Miközben ezen dolgozik, rengeteg feladata van Budapesten is, így ideje egy része ingázással megy el. Kérdéseinkre is egy vonatút alatt válaszolt, röviden, tömören és szabatosan – ahogy egy mérnökhöz illik. Pályája alapján kevesen gondolnák róla, hogy éppen 50 éve diplomázott a BME Építőmérnöki Karán. Kezdetben az ELTE Universitas amatőr színésze volt, majd néhány állomás után 1991-ben megalapította a Merlin Színházat, amit 2003-ig vezetett. Utána a Nemzeti Színház igazgatója volt 2008-ig és közben a Színművészeti Egyetemen is tanított. A Nemzeti után költözött Szombathelyre, ahol megalapította a Weöres Sándor Színházat és a Berzsenyi Dániel Főiskola tanszékvezető egyetemi docense lett. Számtalan díjat kapott színművészként, rendezőként, színházigazgatóként. De most már egy mérnöki pályájához köthető díjjal is rendelkezik:

Idén kapta meg az aranydiplomáját a BME Építőmérnöki Karán. Milyen emlékeket őriz az egyetemi éveiből?

Boldog és gazdag egyetemi éveim voltak. Nem én akartam az Építőmérnöki Karra járni, édesapám kívánsága volt. Én színész szerettem volna lenni, de a főiskolára nem vettek fel. Az egyetemi éveim alatt tagja voltam az Egyetemi Színpad Universitas Együttesének, és ezzel párhuzamosan még versenybridzsező is voltam. Úgy tűnik, hogy azokban az időkben egy nap nem 24 órából állt, hanem jóval többől.

Miért választotta annak idején a földmérést?

Már a felvételi után az első évben szakosítottak minket. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent a geodézia, de nagyon hamar megszerettem.

Kemények voltak az egyetemi évek?

Nem. Mindig kiváló volt a viszonyom a matematikával, gyorsan felfogtam a képzés alatt megismerendő dolgokat.

Többször mondta egy-egy interjúban: "ha mérnök lettem volna"... Felmerült az egyetemi évek alatt, hogy az lesz? Vagy már korábban a beszippantotta a színház, és nem volt kérdés?

Az első két év elteltével már nem gondoltam arra, hogy színész leszek, reményteli mérnöki pályafutás lebegett a szemem előtt. Jóllehet közben hobbiként továbbra is színészkedtem.

(Jordán Tamás dolgozott is földmérőként: a Fővárosi Tanács telekkitűzési osztályának mérnöke volt. Egy ideig nem is játszott színházban, aztán 1-2 apró szerepet kapott, kereset-kiegészítésként tekintett rá. Majd egyre több és nagyobb szerepek következtek, így végül feladta a mérnöki pályát és végleg a színház mellett maradt.)

Más szemléletet kapott az által, hogy egy műszaki pályára készült?

Feltétlenül hasznomra vált színészként és igazgatóként a műszaki szemlélet. Racionálisan gondolkodó, rendszereket áttekinteni képes művész vált belőlem.

Néhány évvel ezelőtt a Mérnökszínházzal mérnököket toboroztak (ez egy mérnöki pályát népszerűsítő színdarab, amelynek főszereplője és rendezője is Jordán Tamás volt, és amit aztán rengeteg középiskolás nézhetett meg országszerte). Ön szerint miért érdemes ma a mérnöki pályát választani?

Az alkotás lehetősége éltet minden gondolkodó embert. A mérnöknek erre általában komoly esélye van.

Volt olyan élethelyzet, amikor profitált abból, hogy mérnök?

A jelenlegi Weöres Sándor Színház egy átépítés eredménye. A tervezés és kivitelezés szakaszában értően tudtam követni az eseményeket.