2017. December 25.
A Balaton dél-nyugati partja mentén húzódó települések a Balaton turzására épültek, míg mögöttük értékes vizes élőhely, a Nagy-Berek lápja található. A Nagy-Berek terepszintjéről a FÖMI 10 ezres domborzati térképei alapján megállapíthatjuk, hogy a láp jelentős része a Balaton jelenlegi 120 cm-es felső szabályozási vízállása alatt található.
A turzást ugyan vízfolyások keresztezik, de ez olyan gyenge hidraulikai kapcsolatot biztosít a tóval, hogy a Nagy-Berek vízjárását még a méterrel magasabb, történelmi tóvízszintek se befolyásolták jelentősen (Zlinszky 2011). E tanulmány szerzője 19. sz-i katonai térképekről rekonstruálta a mocsarak vízszintjét és a felszíni vízforgalom irányára ezekből következtetett. Hasznos lenne látni, hogy a szél hatására milyen léptékű, milyen csillapodású vízcsere indul meg a láp és a tó között.
Magas vízállás mellett az északi szelek órákig, esetleg napnál is hosszabb tartóssággal kilendítik a tófelszínt. A kilendülés nagysága a Balatonmáriafürdő-Fonyód partszakaszon elég gyakran eléri a 20-30 decimétert is. Az így kialakuló felszínesés a vízfolyásokon keresztül a Nagy-Berek felé hajtja a Balaton vizét. Erről azonban nincs kellő vízrajzi ismeretünk. A dolgozat célja az, hogy
- egyszerű számításokkal, majd numerikus modellezéssel megbecsüljük ezt a szél keltette, dinamikus felszíni vízforgalmat,
- és ennek köszönhetően meghatározzuk a vízfolyások vízszállító képességének javításával elérhető élénkülést.
Az eredmények hozzásegítenek a Nagy-Bereg 19. sz-i kiszáradásának jobb megértéséhez, a vízmérleg pontosításához és esetleges ökológiai célú vízpótlások mozgásterének feltárásához.
Források:
Zlinszky A. (2011): A Balaton és a környező mocsarak történelmi rekonstrukciója térinformatikai módszerekkel. Ecology of Lake Balaton – A Balaton ökológiája. 1(1), 49-60.
Harmadik katonai felmérés (1869-1887).
Nagy G.G. (2011): Nagyberek természetföldrajza. Budapest Corvinus Egyetem.