2023. február 24.
Az országos magassági alapponthálózat (EOMA) szintezése, a pontok magasságainak meghatározása immár két évtizeddel ezelőtt befejeződött. A 70-es években megkezdett munka eredményeként az ország teljes területét lefedő alapponthálózat biztosítja az egységes hozzáférést a magassági vonatkoztatási rendszerünkhöz, ezzel támogatva többek között mérnöki létesítmények tervezését, kivitelezését.
Fontos tudni azonban, hogy az alappontok magasságát csupán egy időpillanatra- (epochára), a meghatározásukkor elfoglalt térbeli helyzetükre vonatkozóan ismerjük. A magasságot őrző pontjelek időbeli és térbeli elmozdulása miatt a kerethálózat homogenitása egyre inkább romlik, a pontok helymeghatározó adatait terhelő ún. kerethibák folyamatosan nőnek. Elmondható, hogy az alappontok évtizedekkel ezelőtt meghatározott és jelenleg is nyilvántartott névleges magasság értéke nem felel meg tényleges értéküknek.
A meghatározástól eltelt időszakban a pont mozgástörténetének hiányos ismerete miatt mindezidáig mégis a pontok nyilvántartott névleges magasság értékét használtuk a mérnöki gyakorlatban előforduló geodéziai feladatainkhoz. Ez a helyzet azonban a változóban van. A pontok mozgástörténetének megismerését ugyanis a GNSS technológia és rendkívüli területi lefedettséggel újabban a műholdradar interferometria (InSAR) is segíti.
A témára jelentkező hallgató feladata új, szabadon hozzáférhető InSAR felszínmozgási adatok alapján kimutatható, deformációval aktívan érintett területre eső EOMA alappont magasságának ismételt meghatározása, környező, felszínmozgással elhanyagolható mértékben érintett területen elhelyezkedő alappontok felhasználásával (pl.: alsó ábra). Az újramérésből kapott magasság összevetése a felszínmozgásból prognosztizálható adatokkal. Továbbá az eredmények felhasználásával a szabadon hozzáférhető InSAR felszínmozgás adatok ellenőrzése (akár GNSS adatok bevonásával), esetleg az InSAR technológia magassági referencia-rendszer fenntartásában betölthető szerepének értékelése.